Egy barátom szokta feltenni ezt a kérdést bolti eladóknak, amikor azok nem úgy szolgálják ki, ahogy az elvárható lenne. Ilyenkor a bizonytalanul néző szempárok mögül szinte kihallatszik a fogaskerekek zakatolása, ahogy kutatnak az agyukban, ki is lehet az illető. Ekkor a barátom megszánja őket és közli:

- Én vagyok a vevő.

Hát, én pedig a megrendelő vagyok, mégpedig az a szerencsés megrendelő, akinek az elmúlt tíz évben legalább nyomdával nem kellett elsütnie a fenti poént, mert megtaláltam azt, amelyikkel zökkenőmentes volt az együttműködés, sőt tökéletes volt az összhang. De nem volt ez mindig így. Marketinges pályafutásom alatt számtalan nyomdával és nyomdai brókerrel volt dolgom. Volt köztük ilyen is, olyan is, mint ahogy nyilván marketingesből, vagy más nyomdai ügyfélből is van ilyen is, olyan is. Vegyünk egy olyan esetet, amikor egy épkézláb marketingest egy korrekt, szakmailag felkészült nyomdásszal hoz össze a sors. Olyannal, aki a munkájának a számla kiállítása előtt részét is szereti. Hadd foglaljam össze az alábbiakban, miben tud segíteni egy ilyen nyomdász, és segítségével milyen hozzáadott értéket biztosíthat. Máshogy megfogalmazva: miben tud többet nyújtani az egyik nyomda a másiknál, ha egyébként azonos műszaki, technikai háttérrel rendelkeznek.

Segíts nekem! Ne elégedj meg azzal, hogy én megmondom, hány oldal, milyen papír, milyen kötészet stb., hanem tegyél nekem jobbító javaslatokat. De ne lógjon ki a lóláb, azaz ne azért javasolj változtatásokat, hogy drágább legyen a végeredmény, hanem, hogy szebb legyen, jobb legyen, számomra hasznosabb legyen. Ha egy LA4 szórólapot kérek 1000 példányban, akkor ne akarj rám sózni valami fölösleges csilivili megoldást, de ha egy komoly katalógusra kérek ajánlatot, akkor igenis kérdezd meg, hogy hallottam-e már a hibridlakkról vagy a fémfóliáról. Mert lehet, hogy csak azért nem volt az árajánlatkérésben, mert életemben nem hallottam róla. De ha elmagyarázod, küldesz futárral egy mintát az adott technikáról és kiszámolod nekem, akkor jó eséllyel meg fogom rendelni. Úgyhogy ne csak meg akard kapni a munkát, hanem tegyél azért, hogy jobb legyen a végeredmény. Ha jobb lesz a végeredmény, akkor jobb lesz a marketingüzenet, jobbak az eredmények, én meg mehetek a kasszához a bónuszomért. És ha nekem jó, akkor neked is, mert legközelebb is veled dolgozom.

Ellenőrizd a tőlem kapott állományt! De ne csak darabra, méretre és a vágójel meglétére vonatkozólag. Mindent ellenőrizz le mielőtt indítod a gépet. Én ugyanis a marketinges vagyok, nem a grafikus. Én vagyok a kispostás kettőtök között. Ha a grafikus a tízből két képnél ócska felbontásút tett be, akkor vedd észre és szólj. És ugyanígy, ha elrontotta egy szín telítettségét vagy fontos grafikai elemet rakott a hajtásra vagy a stancra. Én ezeket nem veszem észre, és ugyan nem a te hibád lenne, de nem akkor akarok rádöbbenni, amikor húszezer példányban leszállítod. Ha leadáskor rászánod az időt és energiát, akkor mindenkinek jobb lesz a végén. És még valami. Ha igazán jó fej vagy, akkor nem csak üzengetsz a grafikusnak, hanem ha kell, egyenesben is beszélsz vele. Ti ugyanis egy nyelvet beszéltek, míg én egy teljesen másikat (aminek amúgy semmi értelme, ezt még én is belátom).

Spórolj nekem! Ne egy munkán akarj kaszálni, hanem figyelj arra, hogy nekem minél gazdaságosabb legyen a megrendelés. Ha azt látod, hogy X méret helyett Y méret gazdaságosabban kihasználja az ívet, akkor szólj! Ha én 150 grammos papírra kérem az ajánlatot, de szerinted bőven elég a 120-as, akkor is szólj! Lehet, hogy egy árnyalattal kevesebbet fogsz rajta, de egyrészt többet hagysz a költségvetésemben, másrészt érezni fogom, hogy foglalkozol velem. És ez nem azért fontos nekem, mert perverz módon vonzódom a nyomdászokhoz, hanem mert a marketinges - nyomdász viszony egy bizalmi viszony. Én pedig olyannal akarok dolgozni, akiben megbízhatok, amikor a költségvetésem millióival bánik.

Az elején említettem, hogy én egy szerencsés megrendelő vagyok. Nekem tíz éve tart ez a bizalmi viszony ugyanazzal a nyomdával, és ez lényegében a fenti három pont maradéktalan betartásának köszönhető. Nem ördöngösség, egyszerűen korrekt kiszolgálás azért, hogy soha ne kelljen bemutatkoznom: - Én vagyok a megrendelő.

Fischer Pál